Költözés

Mindezideig nem sikerült helyreállítanom a www.icron.freeblog.hu-t, ezért úgy döntöttem, hogy addig is irom a cyber naplót és egy másik - megbízhatóbb - helyen megjelenítem azt.

Az költöztetés új címe http://www.icron2.blogspot.com/

Nekrológ

Kedves Blogolvasóim!

Bizonyára értesültetek arról, hogy a Freeblog karbantartási munkálatai közben az összes 2011 augusztus 26. után íródott és közzétett blog (nem csak az enyém, hanem mindenkié) elveszett és a Freeblog nem tudja azokat visszatölteni. Ez az én esetemben 70-80 bejegyzést érintett.

Fogok kisérleteket tenni arra vonatkozólag, hogy az elveszett spotokat valamilyen módon visszanyerjem, de ennek sikerére nagyon kicsi az esély.

Azt még nem döntöttem el, hogy ezzel végleg elmegy-e a kedvem a blogírástól és helyette vásárolok egy spirálfüzetet és abban írom le mindazt, amiről úgy gondolom, hogy Áronnak majd jólesik felnőtt korában olvasni.

Az is lehet, hogy már blogírás függő vagyok, akkor fogok keresni egy megbízhatóbb webhelyet erre a célra és talán majd rá tudom magam szoktatni a rendszeres mentések elkészítésére.

Addig is kérem a megértő türelmeteket.

utsó bejegyzés

Hatkor kezdődött a munkanap. A mesterek a dél-keleti fal készrevakolásával kezdtek. Lassan az egész ház visszanyeri egy ház formáját.

Elindultam a piacra bevásárolni (angol szalonna, tojás, káposzta). Kellett volna még néhány apróságot vennem a projekthez, de a műszaki bolt még nem volt nyitva.

Kényelmesen megreggeliztem és újra nekiszaladtam, hogy a hiányokat pótoljam.  A kávézás után már látszott, hogy egy vödörnyi vakolatból többlet van és a lábazatnak pedig nincs még meg a szine. Nosza elindultam, de a siker elmaradt.  A többletet csak feltételesen vették vissza, a lábazathoz a színre pedig felvették a rendelést és majd csak a jövő hét közepére jön meg. A kudarcélményt az ebéd készítésével igyekeztem egyensúlyozni.

Káposztás cvekedlit csináltam rántott csirkecombokkal. Felhívtam Áront . Mégsem mentek délelőtt úszni, mert Nóra nagyit megcsípte egy darázs. Megkérdeztem a TV nagy szakértőjét, hogyan lehet ezen a készüléken megtalálni az RTL-t, mivel szerettem volna megnézni a Forma1 időmérő edzését. A trükk, amit Árontól tudtam meg, furcsa volt, de működött. "Kapcsolj az 1-es csatornára, és utána a TV-n lévő vissza gombbal menj egyet vissza". Működött.

Pihenés gyanánt leáztattam egy adag bélyeget.

Estefelé elkezdtem beszabni a műanyag párkányokat. Már látom, hogy egy még egy sziszifuszi munka lesz.

Az alagút vége

Ma reggel végre látom az alagút végét. Az urak elkezdték a festést és a vakolást   . Gyorsan megreggeliztem és én is nekikezdtem a tereprendezésnek. Először visszsvittem Béninek a halászlés lábost, majd felmásztam az istálló padlására, hogy megvizsgáljam azt a közös falat a lakótérrel, amelyik még szigeteletlen maradt. Azt találtam ki ugyanis, hogy a maradék hungarocell darabokból azt is be lehetne borítani. Elkezdtem a műanyag párkányok méretre szabását és a felszerelési technológiát kiegészítettem egy lehúzó gombával.

Hiába készítettem egy nagy lábas körömpörköltöt krumplival, Rezső a kánikula miatt nem tudott enni belőle.

Délután nekikezdtünk az istálló padlásának szigeteléséhez. A homlokzati vakolást a nagy meleg miattn csak hajnalban lehet folytatni. Felhívtam Áront és a nagyival megbeszéltem, hogy menjenek el a Csaba utcai uszodába.

Lementem a Dunára és szót fogadva Gabikának inkább hosszában a part mentén úsztam egy nagyot. 

Miután sikerült lehűlnöm, nagy bélyegrendezésbe kezdtem.

Vacsorára mégis ráfnyalodtunk a körömpörköltre, amit egy üveg jéghideg irsai olivérrel öblitettük le.

meleg rekord

Reggel korán reggeliztem és indultam Dömsödről. Otthon  megborotválkoztam és átöltöztem egy kicsit hivatalosabb kinézetűre és letéve az autót tömegközlekedéssel mentem a bánya II-be.

A munka mellett elintéztem az átutalni valóimat is. Délelőtt szinte minden restanciámat behoztam és ebédre már haza is érkeztem. Otthon rendezkedtem és pihentem egy kicsit, majd indultam Áronért. A csúcsforgalomban autóval kijutni Gazdagétről Horányba, az egy életveszélyes vállalkozás. Csak arra kell koncentrálni, hogy a 38 ^oC fokos melegben miként lehet elkerülni a karambolokat.

A kapuban várt Áron és egyfolytában beszélt, mesélt, ömlött belőle a szó és minden arról szólt, hogy Ő itt milyen jól érezte magát. Mici biciklijével jött, mert mint büszkén dicsekedett, már azt is feléri és arról is leér a lába. Nagyon élveztem a találkozást és csak azon mesterkedtem, hogyan nyújthatom meg ezt a rövid időt, amíg a Nóra nagyihoz érünk. Áron levitt a Dunapartra, megmutatta az iszap csúzdát, amit éppen ma építettek. Egyáltalán, jó volt látnom, hogy boldog a fiam.

Végül 1/2 8-ra értünk a nagyihoz. Ott vacsorázgattunk és dinnyézkedtünk. Nem akartam megbántani a nagyit, de a készétel amit nyílván hoztak neki, enyhén szólva rossz volt. A sült csirkecomb kromplival és párolt káposztával, ízetlen, ázott és többnapos lehetett. Nagy nehezen búcsút vettem Árontól és fél tízre már kint voltam Dömsödön.

Egy dobozos sör, zuhany és ágy.

Finisben a szigetelés

Egyszerű, de sűrű nap ez a mai. Reggeli után találkoztam Rezsővel, aki a jussából kért 60.000.- forintot a különböző kiadásainak rendezésére. Onnan egyenesen Dömsödre indultam. Már majdem megérkeztem, amikor Csaba rám telefonált, hogy kellene még öt zsák polisztirol ragasztó. Csak azért nehezteltem, hogy miért nem a múltkori beszerzésnél számolták át pontosabban, akkor most nem kellene külön ezért bemenni autóval Kiskunlacházára.

Először visszaadtam Béninek a 10.000.- forintot, amivel a fiúkat kisegítette, hogy a legutóbbi szállítást ki tudják fizetni, azután átmentem Gabikáékhoz egy kis lelki vigaszért. Bár most úgy nézett ki a ház, hogy sokat haladtak, de még mindig messze van a vég.

Már éppen beültünk Csabával az autóba, hogy elinduljunk anyagot beszerezni, amikor Béni megjelent egy lábas halászlével. Mondhatom, hogy a legjobbkor, mert ma nem lett volna időm ebédet készíteni. Elindultunk és megvettük a remélhetőleg utolsó adag ragasztót és hálót. Visszajövet bélyegrendezéssel nyugtattam a lelkemet.

Meg melegítettem a halászlét, ami kifogástalan volt és friss burján kenyérrel szinte befaltuk.

Délután Nóra nagyival telefonon megbeszéltük, hogy csütörtök délután fogom behozni Áront Horányból és viszem fel hozzá, de nem mennek Visegrád.ra a kánikula miatt. Azt is felajánlottam, hogy mehetünk együtt Áronért, de a nagyi ezt nem kívánta igénybevenni. Közben megérkeztek a párkányok, amiket majd a vakolás és festés után kell felszerelnem.

Már érződik az új tanév előszele. Áginéni felhívott, hogy elfelejtettem befizetni Áron szeptemberi ebédjét. Kértem, hogy küldje át az átutalásra írni valókat és máris utalom.

Olivér a beszerzendő tanszerlista végett hívott fel, amit csak Szilvi segítségével tudtam átküldeni neki.

Később lementem a Dunára úszni. Közben találkoztam Sz. Lajossal, aki nagyon magas beosztása után most éppen munkanélküli segélyen, no meg a tartalékain él.

Estére sütöttem egy pizzát, amire áthívtam Gabikáékat is. Első tálaláskor még nem sült át teljesen, de azután visszatettük a sütőbe és végül nagyon finom lett. Elfogyasztottunk hozzá egy üveg Egri Bikavért, majd eltettem magam holnapra.

tervezzük a szünidőből még hátralévő napokat

Ébredés és reggeli után nagy munkába kezdtem. Nekiálltam az íróasztalon kévő papírkupac rendezésébe. A Fő cél nem csupán az volt, hogy annak minden lapja kerüljön a helyére, hanem az is, hogy rendszerezzem az utóbbi tíz év TIGÁZ számláit, hogy annak analizisével meállapíthassam mekkora lesz a megtakarítása a dömsödi ház hőszigetelésének.

Délben lementem a kis kínaiba, ahova értem jött Tamás és elmentünk autó tűz nézőbe. Összesen háron helyem jártunk, de nekem csak két autó nyerte el a tetszésem. Baromi nagy kánikula van.

Norci telefonált, hogy inkább csütörtök este jönnének be és az lenne a jó, ha ki tudnék menni Áronért Horányba.

Visszatérve a hűs lakásba, hideg zuhannyal és szracsatella fagylaltal kezdtem.

Délután Norcival, Áronnal és Nóra nagyival is úgy egyeztem meg, hogy csütörtökön késő délután kimegyek Áronért Horányba és elviszem Nóra nagyihoz, majd onnan tűzök le Dömsödre, remélve, hogy a hét végére minden munka befejeződik.

Nóra nagyi megint úgy nyugtázta a tervet, hogy akkor majd megbeszéljük, amitől csak azért félek, mert a megbeszéljük mögött lehet, hogy arra gondol, hogy én is ott tudok maradni Visegrádon, miközben nem szeretném Áront megint kitenni egy olyan csalódásnak, hogy ha én nem megyek, akkor a nagyi sem tudja vállalni az utat. Ma még alszom rá egyet (az orosz közmondás szerint a reggel bölcsebb, mint az este.) és holnap előállok azzal az új tervvel, hogy csütörtökön délután, először a Nóra nagyiért megyek, onnan Horányba és elviszem őket Visegrádra és csak utána térek vissza Dömsödre.

elfogyott a ragasztó

Reggel komótosan készülődtem, hogy bemegyek a bányába. A dolgot csak az komplikálta, hogy Csaba rám telefonált, miszerint elfogyott a polisztirol ragasztó és szükség lenne még 10 zsákra belőle. Innen Budapestről elég nehéz volt elintézni, hogy még ma szállítsanak ki oda 10 zsákkal, főleg akkor, ha ott nincs aki kifizesse, de végül sikerült.

A bányában első pillanatásra úgy nézett ki, mintha nem is lenne munkanap, mert egyetlen autó sem állt bent a parkolóban, de azután kiderült, hogy csak a nagy szabadságolások és a tempó visszafogása miatt ez csak látszat.

Norcival megbeszéltem, hogy kedden bejönnek Horányból, este átveszem a fiút és ha akarják, akkor viszem, akár a többiekkel együtt Dömsödre.

A volt főnökömmel megállapodtam, hogy az időközben nyújtott szolgáltatásaimat miként fogja rendezni. Nem volt túlságosan bőkezű, de amit adnak fogadd el.

Felmentem Ági nénihez ebédelni. Csodálkozott, hogy Áronnak nem viszek semmit, de modtam, hogy nincs otthon.

Tamás annyira félt a retorzióktól, hogy inkább megkereste az kütyü tartójának maradék alkatrészeit és majdnem mindet vissza is hozta. 

Nagyi úgy döntött, hogy jobban van és augusztus utolsó hetében mégis elmennek Visegrádra. Áronnak nem mondom addig, amíg vissza nem jönnek Visegrádról, nehogy megint csalódnia kelljen.

Hazajövet beugrottam a CITI bankba, hogy az Adriáról megmaradt Euroinkat visszategyem.

Itthon azután Béla segítségével sikerült közösen feltelepíteni Katti gépére a Drpboxot.

Tamás elhozta a kütyü tartójának utolsó alkatrészeit is, amiket nem volt egyszerű visszaszerelni az autóba.

Amadeus

Reggel felkelek. Elég volt. Halad, halad a munka, de úgy érzem, soha nem lesz kész. Átmenetileg feladom. Nem is készítek magamnak reggelit, csak kiveszem a hűtőből az egyik rántott csikecombot, hozzá egy szelet kenyér, tejeskávé és már indulok is. Átmenetileg itthagyom a bázist, hátha akkor jobban haladnak, ha nem nézem és nem segítek.

Papucsban vezetek és még abból is az egyik félig leszakad a lábamról. Így még vezetni sem lehet. Beugrom a TESCO-ba. Minden szükségest megveszek, még egy pár strandpapucsot is, amelyik legalább nem szakadt.

Egy óra sem telik bele, otthon vagyok és már csak az a bajom, hogy Áron sehol. Szinte az egész napot ejtőzéssel töltöm, hogy valamelyest kiheverjem a szigetelés fáradalmait. Rendbehozom a kütyün a térképek frissítéseit, olvasok és pihenek.

Bár, már egy hónapja nem volt bekapcsolva a TV, most még is elkezdtem próbálkozni, hátha találok valami érdekeset. Nem fűztem hozzá sok reményt, hogy öt percnél tovább lesz bekapcsolva a TV, de azért próbálkoztam. Máskülönben pedig már régóta vágyom egy korszerűbb LED-es és LAN-os tévé készülékre. Néha meg is nézem, hogy hol lenne érdemes venni, hogy lecseréljem a jelenlegi, immáron 20 éves Panasonic-ot, de azután hamar rájövök, hogy egy új készülék csupán mint technikailag fejlettebb eszköz érdekel, mert az újat ugyanúgy nem kapcsolnám be, mint ahogy a régit sem.

Hirtelen átkapcsolva az MTV 1-esre kiderült, hogy éppen most kezdődik az egyik kedvenc filmemnek (Peter Schäffer/Milos Forman/Nevil Meriner: AMADEUS) rendezői változata. Eddig nem is tudtam róla, hogy ennek a filmnek van egy rendezői változata. Talán nem volt olyan jó, mint az általam is ismert fő változat, de nagyon sajnálhattam volna, ha ezt nem láthatom. Mindebből az derül ki a számomra, hogy azt sem szabad görcsösen kijelenteni, hogy semmilyen körülmények között nem kapcsoljuk be a TV-t. Elhatároztam, hogy rendszeresen el fogom olvasni a TV műsort.

Ünnep kenyér nélkül

Már felkelni se volt kedvem. Áron nincs itt, az emberek tizedik napja dolgoznak a házon, se vége, se hossza, feladom. Némi vigasszal szolgál, hogy már a glettelésnél és az élvédők felrakásánál tartanak.

Még ma utoljára elkészítem a reggelit és kiszaladok a piacra. Hát, mit látok? A kofák a földre teregették ki az árúikat, mert az Önkormányzat mára, ünnepnap lévén nem tudta biztosítani, hogy valaki a nagy vasszekrényből elővegye a piaci asztalokat és délután eltegye. Szerintem, ha bármelyik kofának - aki már tíz éve használja ezeket az asztalokat és minden alkalommal fizet is érte - oodaadták volna a kulcsot a kéréssel, hogy délután tegyék vissza az asztalokat, megtették volna, de ma ünnep van. Egy ember kétségbeesve szaladgál, hogy (Szent István, Alkotmány ünnepe, KENYÉR ünnepe) sehol nem tud venni egy kiló kenyeret, mert minden bolt zárva van, tilos volt kinyitnia. Csak annyit tudtam tenni, hogy az enyémet megfeleztem vele.

Jó hír, hogy Norci csak a reggelinél, ebédnél és az esti vacsora, fürdés és mese alkalmával találkozik a fiúkkal, annyira jól érzik magukat napközben.

A nap másik jó híre, hogy a kütyün élvezhetően tudom olvasni a BBC híroldalait. A hírek frissek, remélem elfogulatlanok és hitelesek és még az angolomnak is jót tesz.

A változatosság kedvéért ma húsmentes napot tartottunk. Tojásos nokedlit készítettem jégsalátával. Csak a feltálalás okozott nehézséget, mert egyetlen serpenyőben nem fért el a három  nagy adag.

Eltakarítottam az ebéd készítés utáni romokat és írány az elmaradhatatlan Duna átúszása.

Naplementekor rendeztem egy kis szalonnasütést, ahogy kell, lila hagymával és vörös borral.

pénztárca

Áron hol vagy? Már nagyon hiányzik a fiam. A tegnap befejezett Finanzamt-nak szánt levelet A. Gábor sikeresen korrektúrázta.

Reggeli után körbejártam a házat, amin hiába haladnak a munkálatok, még mindig hadiállapotokat tükröz.

Ebédre, a nagy sikerre való tekintettel, megint tökfőzelék volt rántott csirkecombbal, de ha lehet, akkor  még finomabbra sikerült, mint egy hete.

Megbeszéltem a mesterekkel, hogy fel kell függesztenünk a szigetelés folytatását, mivel nekem szombaton este be kell mennem Áronért, hétfőn meg bánya van, így legkorábban kedden tudjuk folytatni a projektet, de ismerve a nehézségeket, az is lehet, hogy a legjobb az lenne, ha egy hónap múlva folytatnánk.

Csak a hűs Dunában tudtam egy picit helyrebillenteni a lelki egyensúlyomat. Feri szörfözött én meg csak úsztam oda-vissza. Az is baj, hogy már vasárnap óta nem láttam Áront.

A délutáni kávéhoz sütöttem egy tepsi meggyes pitét.

Nem találom sehol a pénztárcám. Minden elképzelhető helyen megnéztem és nincs. Nem nagy a probléma, mert csak a pénz, az összes bankkártya, a személyi, a forgalmi és a jogosítvány volt benne, no meg a TAJ kártyák és minden egyéb, ami még az élethez szükséges lehet. Már egy órája kerestem mire végre meglett. Így jár az, aki vizet prédikál és bort iszik. Áronnak mindig azt prédikálom, hogy ha mindennek megvan az az egyetlen és megszokott helye, mint például a kulcsoknak, akkor azt mindig és könnyen megtaláljuk. Ez esetben a pénztárcámat minden alkalommal valahova, de mindig máshova tettem le.

 Mától fogva ez is máshogy lesz. Már ki is jelöltem azt a helyet, ahova és mindig csak oda szabad tenni a pénztárcát. Egyből az lett az érzésem, hogy nagyobb lett a rend a bázison. 

kifulladnak az erőforrások

Reggel nehezen ébredtem, mert az éjjel félbeszakítva az alvást egy-két órát olvasgattam. A mesterek újabb beszerzésekkel bíztak meg. Úgy néz ki, hogy túl nagy fába vágtam a fejszémet és se anyagilag, se időben nem tudják tartani az előirányzott tervet. A projektről a kívülállók azt látják, hogy nagyon halad, de sohasem lesz kész.

Délelőtt a szokásos anyagbeszerzési körút, amit kiegészítettem kiskunlacházai piaccal. Visszatérve felhívtam Norcit és nyugtáztam, Áron felhőtlenül jól érzi magát. Rövid kávézás és duma Gabikáéknál.  

Paradicsomlevest és túróscsuszát készítettem ebédre. Kora délután nagyot úsztam a Dunában és közvetlenül utána megsütöttem a Gabika féle fánkot kukoricalisztből.

Elvonási tüneteimet enyhítendő, felhívtam Norcit. Horányban minden rendben, Áron és a többiek jól érzik magukat.

Lehet, hogy a ház szigetelése még a vége előtt meg fog torpanni. A beruházás minden síkon meghaladta a tervezettet. Elfogyott a rendelkezésemre álló szabadidő, fogytán a fizikai erőm, kiürült az éléskamra és a pénztárcám. Most már csak arra kell koncentrálni, hogy állagmegóvás szempontjából a munkálatokat melyik fázisában érdemes megszakítani.

R.I.P. Mikike

Már szinte menetrendszerűen történik a reggel. Mire én kinézek a házból, addigra már elkezdődött a szigetelési munka. Jól haladnak az urak. Úgy látom, hogy ma már a ház teljes szigetelendő felületén befejeződik a burkolás. Egyedül reggelizem és ezért nincs nagy terülj-terülj asztalkám-hoz.

Délig jól telt a napom, ha leszámítom, hogy Áron nagyon hiányzik. Időben feltettem a paprikáskrumplit főni. Nagy nehezen hozzákezdtem Szilvi levelének fordításához.

Megrendeltem a műanyag párkányokat. Jövő hét elejére ígérték a szállítást.

Az ebéd a kúp alatt még békében zajlott, de utána összedőlt a lelkemben a világ. Kurucz Miki felesége telefonált, hogy Miki ma reggel agyvérzésben meghalt. Úgy éreztem, mint akit kupán vágtak. Miki sokkal több volt, mint egy kollégám. A sok közös munkánk, külföldi utazásainkon túl nagyon jó barátom volt. Nem hiszem, hogy ezen a szomorúságon rövid idő alatt túl tudom magam tenni.  Szinte egész délután használhatatlan voltam. Nem tudtam eldönteni, hogy hol lehetnék egyedül, ahol nem veszi észre senki, ha visszapörgetve a közös emlékeinket időnként könnybe lábad a szemem. Menjek úszni? Ott legalább egyedül lehetek, vagy inkább vegyem elő az unicumos üveget?

Az úszást választottam. A Duna vize még soha nem volt ilyen jó, mint ma. Egy nagy oda-vissza úszás alatt volt módom sok mindent végiggondolni.

Amikor visszaértem főtt kukoricával és kávéval kényeztettem mestereket.

pótlólagos anyagbeszerzések

Már hajnalban kidobott az ágy, mert azon kezdtem el gondolkozni, miként fogom megoldani az új párkányok kialakítását, felszerelését. Az már biztos, hogy a bádogos mester ajánlatát nem fogadom el, mert ő 0,5 mm-es kezeletlen felületű alumínium lemezből 50.000.- forintért vállalná a munkát. A másik két kiesett versenyző a műkő illetve a márvány, mert azok még ennél is drágábbak. Ami szóva jöhet az a Lindab fele ennyiért és a műanyag, de annak még utána kell nézzek, létezik-e egyáltalán 35 cm széles változatban és ha létezik, akkor mibe kerül.

Reggeli után először betűztem Kiskunlacházára és feladtam a mai szállításra a pótmegrendelést, mert fogytán van a hungarocell és a ragasztója. Csaba felírt még néhány dolgot és azokat is megvettem. Vettem egy egész füstölt csülköt, amit azonnal feltettem főni, mert még kuktában is kell neki másfél, két óra.

Felhívtam Áront, aki csak szűkszavúan ért rá velem trécselni, mert izgalmas társasjáték közepette zavartam. Norci azért elmesélte, hogy a reggeli fénypontja a barackleváros vajaskenyér volt (amit otthon azért nem eszik, mert az csak Horányban finom) és az utána következő eskűtétel volt, amit Mici végeztetett egyenként a nyolc gyerekkel, hogy "délig nem kérnek enni".

Utána egy rövid ideig megpróbáltam segíteni K. Lacinak, hogy a frissen készült gmail fiókjába be tudjon lépni. Mint kiderült a leírt jelszót eltévesztették.

A tejfölös csülkös bableves, még szerintem is nagyon finomra sikerült.

mesterek sisere hada

Ébredéskor nagyon meglepett, hogy álmomban milyen egyszerűnek találtam a lumbagós betegek gyógyítását. Álmomban magam végeztem az ilyen típusú gerincbetegségek rendbehozását. Az operációban a beteg hátának felnyitásáról nem szólt az álmom, de a gyógytás azért vált könnyen megoldhatóvá, mert az emberi gerinc, mint egy nagy műanyag patent szemekből álló kerékpárlánc nézett ki és abban látszottak a kiugrott láncszemek és azokat csak vissza kellett pattintani a és máris meggyógyúlt.

Áron már a reggelinél hiányzott az életemből, de az vígasztalt, hogy az iskolai szünidő utolsó negyedében még belehúzhat a pihenésbe. Nyolckor találkoztam a Csaba-Rezső párossal. Csak tankolni és TESCO-zni álltunk meg. 

A mai nap a feladatmorzsák eltakarításának jegyében zajlott, mielőtt még a hangyák lepik el az életemet. A blog írásának csökken a jelentősége, mivel a statisztika szerint az olvasottsága a napi 100-200 -ról az utóbbi időben harmadára esett vissza.

Bálint és az anyukája nem jelezte vissza, hogy a Baby Mozart mennyire nyerte el a fiú tetszését. A kérdésemmel pedig nem akartam tolakodni, mert nem szeretettem volna, ha azt gondolja, hogy a korábbi érzelmeimet akarnám símogatni. Éppen tegnap volt a köztünk támadt liaison 16 éves évfordulója.

Ebédre lecsót készítettem a mestereknek. Lehet, hogy csak udvariasságból, de miközben ették, nagyon dícsérték.

A szigetelési munkával elég jól haladunk, még az is lehet, hogy holnap délutánra befejezik a burkolást és a hét hátralévő részében készül a csiszolás, a háló felragasztása, a glettelés és majd valamikor az alapozás és a vakolás. Annyit már most lehet tudni, hogy be kell szereznem újabb 10 zsák ragasztó anyagot.

Délután jött a bádogos bácsi, hogy megbeszéljük az új ablakpárkányok anyagát és a múszaki megoldás módját. Az árajánlata egy kicsit mellbevágott, de ha már belekezdtem, akkor mindent ki kell bírni, arról nem is beszélve, hogy a bádogos bácsi a sörkollektornál is kulcsszereplő lesz.

Nem lett volna teljes a csapat, ha váratlanul nem jelenik meg Ági Bernadett lányával, hogy a havi rendes belső takarítást elvégezze.

Jött még M. Gábor, hogy leszerelje a szirénát és a riasztó kezelőegységét az épületen belülre költöztesse át.

A sok szakember nagy találkozására kinyitottam egy üveg vadkörte pálinkát, ami annak rendje és módja szerint el is fogyott.

Feri bácsi is átjött megnézni, hogyan haladunk és neki őszintén elpanaszolhattam, hogy mennyire magam alatt vagyok ebben a projektben.

Visegrád helyett Horány

Részemről jól kialudtam és teljesen kipihentem a tegnapi hajsza fáradalmait.  Az ágyneműtnem tudtam kitenni az ablakba szellőztetni, mert amikor kinyitottam, dőlt befelé a tégla és a malter törmelék. Új életformát kell kitalálni a szigetelési hadiállapotokhoz. Áron természetesen már korábban felkelt és lement bámulni a képernyőt. Reggelire elmaradt a bundáskenyér és helyette frankfurti virsli volt, mert csak annyi tojás volt itthon, amennyi az ebédhez kellett.

Délelőtt, amikor csak tehettem játékkal kényeztettem a fiút, hogy ne szomorkodjon az elmaradt visegrádi kirándulás miatt. Miután jól kijátszottam magam, hozzákezdtem az ebéd készítéséhez. A már jól bevált tejfölös kapros tökfőzeléket készítettem rántott csirkecombokkal. Áron terített és az embereim is nagyon meg voltak elégedve a főztömmel. A kávé után, mi ketten átmentünk Gabikáékhoz. Ott meg Feri bácsi mérgelődött a fedett veranda menyezeti lambériázása miatt, de ez már egy felüdülés volt az otthoni hadiállapotokhoz képest.

Norcival megbeszéltem Áron horányi tartózkodásának részleteit és azt is, hogy ma este viszem a fiút.

Fél hatkor elindultunk Budapestre. Amikor megérkeztünk Norciékhoz, Áron velem már annyit sem törődött, hogy adjon egy búcsúpuszit. Hazajöttem és egy unicummal vigasztalódtam.

Hosszú nehéz nap

Bartók Rádióra ébredtünk és keltünk. Igyekeznünk kellett, hogy minden beleférjen az időbe. Nyolcra ígértük magunkat Nóra nagyihoz, fél kilencre Péteréknek a huzikánál és akkor talán elnézik nekem, hogy csak fél tíz körül érek ki a munka területre Dömsödre. Ehhez képest az egész program felborult. Nóra nagyi telefonált, hogy ne vigyem Áront, mert ő nagyon rosszul van és nem tudnak utazni Visegrádra. A refluxa jött elő megint és az nagyon kellemetlen közérzettel tud párosulni. Áron nagyon szomorú lett. Talán azért mert már teljesen beleélte magát az utazásba nagyival. Ennek ellenére betettük a bepakolt böröndöt az autóba, mert mág én sem tudtam, hogy mi a megoldás. Hiretelenjében három B variánst láttam lebegni a szemem előtt.  Vagy jön velem Áron Dömsödre, de ott most én nem tudok vele annyit foglalkozni, mint amennyit ő szeretne, vagy Péterék leviszik magukkal Balatonra, vagy megkérdezem Norcit, hogy ők mikor lesznek Horányban.

Péterék is telefonáltak, hogy csak később érnek fel Budapestre, ami további csúszást jelent.

Addig beszereztem még néhány dolgot a szigeteléshez (flexibilis kábel cső, hosszúszárú tipli fúró, kerámia szellőző rácsok stb.) Annak is megpróbáltam utánanézni, hogy honnan lehet 5m feletti állványzatot egy pár napra bérbevenni, de a Baumax ajánlata nem annyira költségesnek, mint inkább komplikáltnak bizonyult.

Mire Péterék megjöttek, Áron már elaludt az autóban. A huzika felakasztása gyorsan ment és tízkor már mindenki tudott indulni a saját útjára.

Kiskunlacházán még beugrottam a Krisztián boltjába és megrendeltem a vakoláshoz, valamint a szinezéshez szükséges anyagokat, amit kedd-szerda környékére ígértek szállítani. Mindezek után már jóval elmúlt dél, amire hulla fáradtan megérkeztem Dömsödre, de mindent sikerült beszerezni.

Ebédre megettük a maradék paprikás krumplit kovászos uborkával. Hátra volt még egy magasabb állványzat beszerzése. 

Laci bácsi javaslatára felkerestük az utcában V. János kőművest, tudna-e bérbeadni magas állványzatot. Hétfőn már hozhatjuk is el. Uzsonnára megpróbáltam sütni lángost, amit olíva olajos fokhagymával és tejföllel ízesítettem. A nyílt tüzön sütöttem, de valami nem volt kerek, mert nem sikerült olyan puhára, mint amilyent a Laci bácsi felesége tud sütni. 

Lementünk a Dunára úszni egyet, de Áronnak csak rövid ideig volt kedve a vízben lenni, viszont a munkanap végeztével irányította a sátor felállítását és az embereket elvitte sétálni Dömsödön, de annyira, hogy csak sötétedéskor tértek nyugovóra.

Áron Olivér és Bálint együtt

Viszonylag korán keltem, hogy még a reggeli is beleférjen mielőtt találkozom Csabával és a kollégájával. Nyolckor el is tudtunk indulni. Először a bánya felé kanyarodtunk, hogy a huzikából kivegyem a sátrat, amire Csabáéknak szükségük lesz, ha nem szeretnének minden nap oda-vissza utazni Bp. és Dömsöd között.

Kilenc óra után nem sokkal már el is tudták kezdeni a munkát. Nagyon jól haladtak a az ablakok káva kiszélesítésénél, de a két legfelsővel az volt a probléma, hogy az állványzat nem volt elég magas és elég stabil.  

Ebédre a tegnapról megmaradt zöldséges csirkeleves maradékát szolgáltam fel.

Délután közösen próbáltuk megoldani az állvány problémát, de nem sikerült. Uzsonnára sütöttem egy tucat palacsintát a kávéhoz, majd ötkör elindultam Áronért. Közben hívtam Nóra nagyit mind a két telefonján, de egyiken sem volt elérhető.

Fél hétre értem Olivérékhez. Mint elmesélték egész nap nagyon jókat játszottak, annyira, hogy Áron kérte, hadd folytassák nálunk. Mivel gyakorlatilag minden cucca össze volt készítve, ennek nem láttam semmi akadályát.

Amíg lementem a MATCH-ba néhány dologért a reggelihez, betettem a kiróba egy pattogatni való kukoricát 3 percre, mivel az volt ráírva, hogy 2-4 perc. Feljövet el nem tudtam képzelni, hogy minek van ilyen égett szaga. Áron, Olivér és Bálint a gyerekszobában játszottak kő-papír-ollót és én csak egy jó fél óra múlva jöttem rá, hogy én égettem szénné a zacskó pattogatni való kukoricát.

Áron még hazakisérte Olivért és Bálintot, majd hazajött és hajmosással bővített zuhanyozás után feküdt le aludni.

Nagy fa

A szokásosnál korábban keltünk, mert nyolcra vártuk Csabáékat. Mindent úgy intéztünk, hogy nyolcra már a reggelivel is végezzünk. Nagy fába vágtuk a fejszénket, de ehhez nem lehet máshogy kezdeni. Az első legyőzendő akadály az volt, hogy Csaba nem látott még olyat, hogy az ablakkávák mellett 5 cm-t ki kell bontani a falból, hogy ott is leszigetelve ne keletkezzen nagy hőhíd. A legjobbnak azt találtam, hogy átmentünk egy rövid szakmai konzultációra Laci bácsihoz, aki elméletben és gyakorlatban is nagyon ért a hőszigeteléshez. Csabát sikerült meggyőzni, de a kollégája, Gyuri ezt teljesen fölöslegesnek tartotta. Végül győzött a szakmailag józan érv és elkezdődött a favésés.

Béni (második szomszéd) adott kölcsön állványzatot, vésőt és nagy méretű sikítót. Kezdődött a nagy munka. Mindenhol szállt a kőpor és hullott a téglatörmelék.

Feri bácsival elmentünk a vasudvarba. Neki csavarokat vettünk, nekünk pedig kővágó korongot a nagyméretű sikítóhoz. Visszafele  megvettelm az ebédhez szükséges csrke alkatrészeket.

Délre elkészült a gazdagon zöldséges csirkeleves, de Gyuri nem csatlakozott az ebédlő asztalhoz. Csabának és Márknak nagyon ízlett és Áron erre szemmel láthatóan büszke volt.  

Kimentünk a Dunára, de igazi nagyot csak én úsztam, mert elég hideg volt a víz. Áron éppen csak néhány métert, Márk pedig csak megmerítette magát a vízben.

Öt óra fele elindultunkhaza. Nóra nagyit hívtuk útközben, hátha felugorhatunk hozzá megbeszélni a hétvégi indulásukat Visegrádra, de sajnos nem érezte jól magát. Még mindig szenved a térd izületi problémájától és mint mondta, egy újabb probléma a reflux is gyötri.

 Otthon nagy rend és tisztaség fogadott. Felszaladtunk Ilihez és vittünk neki buzadarát, mivel lisztet kért, de egyikünk sem olvasta el figyelmesen, mi van ráírva. Ő is csak akkor olvasta el, amikor a palacsintasütést előkészületei közben olyan furcsa állagúnak nézett ki a dolog. No nem baj, mert a palacsinta így is nagyon ízletesre sikerült. Áron egy rövid időre lejött, bepakolni a bőröndjét, azután visszament Ilihez és ott is aludt.

gyerek scifi

Kifogytak a készleteink, ezért meglátogattuk a szerdai piacot. A piac sokkal visszafogottabb volt, mint a szombati szokott lenni. Bejött a meteorológia jóslata és nagyon lehült a levegő.

Reggeli után én a számítógéphez ültem, Áron pedig megírta az angol írásbeli napi adagját.

Délelőtt áthoztunk I. Laciék telkéről néhány pallót a holnap kezdődő szereléshez és otthagytunk egy nagy tace pao-t, miszerint a tolvajok mi vagyunk és csak egy hétre vettük kölcsön a pallókat.

 Áthívtuk Gabikáékat egy kávéra, hogy fogadjuk együttérzésüket a holnap kezdődő rumlira.

Áron újabban olyan hosszú történeteket tud kitalálni űrlényekről, csodafegyverekről, hogy ha nekem nem is nagyon tetszik, arra gondoltam, valakinek le kellene írnia, hátha valamilyen gyerekeknek szóló scifi kerekedik ki belőlük.

Korán kellett lefeküdnünk, mert holnap korán reggelre vártuk Csabát, Márkot és még egy segítséget a szigeteléshez